Príspevky podla času
2011. 07. (1)
2011. 05. (2)
2011. 03. (1)
2011. 02. (1)
2011. 01. (1)
2010. 11. (1)
2010. 10. (2)
2010. 09. (2)
2010. 08. (2)
2010. 07. (3)
2010. 06. (4)
2010. 05. (6)
2010. 04. (3)
2010. 03. (8)
2010. 02. (4)
2010. 01. (11)
2009. 12. (5)
2009. 11. (6)
2009. 10. (1)
2011. 05. (2)
2011. 03. (1)
2011. 02. (1)
2011. 01. (1)
2010. 11. (1)
2010. 10. (2)
2010. 09. (2)
2010. 08. (2)
2010. 07. (3)
2010. 06. (4)
2010. 05. (6)
2010. 04. (3)
2010. 03. (8)
2010. 02. (4)
2010. 01. (11)
2009. 12. (5)
2009. 11. (6)
2009. 10. (1)
Zagyva gondolatok (vol.7)
Vytvorený: 2010. 07. 19.
( Jose Rodrigues dos Santos tollából )
"Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk."
...de mi a lényeg...? Lefogadom, ha húsz ember igazán átgondolja, húszféle választ fogunk kapni...s mégis ugyanazt az egyet.
"Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk."
...de mi a lényeg...? Lefogadom, ha húsz ember igazán átgondolja, húszféle választ fogunk kapni...s mégis ugyanazt az egyet.
Príspevky
De Garfield hozzáállása számomra szimpatikusabb.
Főként így, hétfőn.
Energia nem vész el, csak átalakul.
Tudat nem vész el, csak átalakul.
ÉLET nem vész el, csak átalakul.
A keleti filozófia - jelen esetben a Zen Buddhizmus - eléggé "halál pártinak" tűnhet...pedig mindennél jobban értékeli az életet.
Azt se feledjük, hogy eme egykori harcosokat, mivel a halál volt a mesterségük, eléggé hamar ránevelték arra, hogy tárt karokkal fogadják végzetüket. Mert igazán alárendelődni a kötelességnek csak így lehet: ha elfogadod a ( lehetséges ) végzeted. A Bushido, ill. azon belül a Hagakure elég szépen s érthetően taglalja mindezt. :o)
Ugyanezen filozófia azt tanítja - innentől Dezznek válaszolva -, hogy "a halál csupán a kezdet. Élj mindennap úgy, mintha az utolsó volna..."
Garfield meg azt: "ne vedd túl komolyan az életet...úgysem úszod meg élve..." :D
Ez csupán az életösztön biológiai kódja, vagy van ennek valami spirituális jelentősége is?
A szamuráj nem félt a haláltól, bátran, bármikot eldobta az életét, akár parancsra is. Én pedig gyáván ragaszkodom. Talán, ha nem fogok ennyire ragaszkodni, akkor fogom felismerni az élet lényegét és értelmét, hiszen, csak az lehet a miénk, amit képesek vagyunk elengedni. Előbb meg kell halni, hogy újjászülethess.
Csak az a baj, hogy igazán nem tudjuk, mi a halál. Mivel magát az életet sem ismerjük.