Zabudnuté heslo | Zaregistruj sa teraz |

Všetky príspevky

Príspevky podla času 2011. 06. (1)
2011. 05. (2)
2011. 03. (2)
2011. 01. (1)
2010. 11. (3)
2010. 10. (2)
2010. 09. (3)
2010. 08. (5)
2010. 07. (2)
2010. 06. (3)
2010. 05. (6)
2010. 04. (6)
2010. 03. (10)
2010. 02. (4)

Vytvorený: 2010. 05. 12.

Kľúčové slová:

Magamnak írok, felszabadít, kimondatlan vágyak, megvalósításért kiáltó gondolatok, átélt, kitörölhetetlen helyzetek, mint kamaszkorom naplóbejegyzései, melyek a mai napig a szekrény mélyén pihennek. Néha előveszem őket, érdekes az akkori énemmel szembesülni. Most is csak kivetítek. A borzongás a többivel ellentétben, csak fantázia. :)

Remeg, lüktet az egész testem. Várakozás, látszólag történés nélküli percek. Áll felettem, és néz némán. A keze közelít, a lélegzetem is visszatartom. Minden előzmény nélkül, széthúzza az ajkakat és az ujjaival belém hatol. Óriási sóhaj tör fel belőlem, átlátszó nedv csillog a kézfején.
- Ön nekem való Kedves. A szajhám lesz. Tanulni fog.
**Szajha Én? Akiért versengenek a férfiak. Eddig csak válogattam, játszottam velük. Lehet ez a büntetésem?
Belső eszmefuttatásomat megzavarja, hogy átláthatatlan kendő kerül a szememre, a kötelékeim, érzem meglazulnak.
- Térdeljen le! Most mesélni fog! Addig nem állhat fel, amíg mindent meg nem tudok Önről.
Rég jártam templomban, rég ültem a gyóntató atya előtt, ömlöttek belőlem a szavak. A gyermekkorom, nővé érésem pillanatai, mosoly, keserűség, mind-mind tálcán nyújtottam át.
- Felállhat. Öltözzön fel és menjen!
- Elenged?
- Menjen!!
Kapkodva kerestem és öltöttem magamra a ruháim. Felé fordultam, de szólni nem mertem, elfordult tőlem. Kiosontam a szobából, ki a házból. Visszafordultam, hátha elkapom a függöny lebbenését, de csak néma falak, néma ablakok meredtek rám.

Tweet

Príspevky