Mit is mondhatnék magamról? Olyan vagyok, mint bárki más. Küzdök, vesztek, felállok, és újra küzdök. Ez az élet rendje. Álmodozó vagyok, és lélekben művész. A sors lapoz életem könyvében, de én vagyok az, aki az oldalakat teleírja, bár nem mindig józanul, és felelősségteljesen. De hisz ember vagyok, és tanulni vagyok ezen a helyen. De nem könyvekből, hanem tapasztalatokból.Nem vagyok kezdő de túl gyakorlott sem .Megismertem a BDSM által kapott örömöket, és fájdalmakat egyaránt. Volt időszakom mikor feladni próbáltam ,de mindig visszahúzott a szívem . Próbáltam megtalálni újra Uramat,sajna nem sok sikerrel. Az emberek hajlamosok a mások becsapására,pedig számomra a BDSM az őszinteséget, bizalmat jelent.Érzékeny ,de tárgyilagos vagyok. Szeretem a korrekt dolgokat ,és ezt másoktól is elvárom .Nem vagyok tökéletes. A hajam nem áll mindig jól ,és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal, és azokkal akiket szeretek. Vannak napok amikor semmi sem sikerül, de ha jobban belegondolok, és egyet hátra lépek akkor úgy érzem ,hogy ez a különleges élet a valóság, Lehet ,de csak lehet hogy szeretek tökéletlen lenni . Mit látok a tükörbe ha belenézek? Egy embert, aki imád nevetni és élni. Egy embert hibákkal, jó és rossz tulajdonságokkal. Számomra az értelem és az érzelem a legfontosabb. A belső értékek, a korrektség, az intelligencia, a kedvesség, az őszinteség, az udvariasság, a harmónia az emberi kapcsolataimban többet ér, mint az hogy akiket barátaimnak vagy a családom tagjának mondhatok milyen külsővel áldotta vagy éppen nem áldotta meg a sors, vagy hogy éppen mekkora vagyon csücsül a bankszámláikon.A szív és a lélek talán egyik legtisztább érzése a fájdalom. Nem tudunk magunknak fájdalmat hazudni. Másoknak igen, de magunknak nem. Szeretetet, gyűlöletet, megvetést igen, de fájdalmat nem.
De ha fáj, attól még nem rossz. Ez hozzá tartozik. Ez az élet része. És a fájdalom rengeteg erőt adhat. Ha fáj, fel kell állni, és menni tovább. Nem mondom, hogy ne nézz hátra, de ne élj a múltban!
Én tudom milyen ott az élet. Szürke, ismerős, megváltoztathatatlan, félelmetes, rideg és halott. A múltra kell gondolni minden nap. Tanulni kell belőle. Élni kell vele, de nem benne.

Az álom szívünk vágya, ábrándos világ,
Álmodj, ha a szíved fájna,
s a bánat elmúlik, meglásd.
Csak bízz, ez a fő, és egy nap
a boldogság majd rád talál.
A szivárvány ragyog az égen,
Higgyél hát a mesékben,
S az álmod egyszer majd valóra váll!

Sohasem él bennünk úgy remény, vágy vagy álom, hogy ne lenne lehetőségünk a megvalósításukra. És az egyetlen dolog, amely meghiúsíthatja őket, az a megalkuvás.